A kurzus során a médiát úgy értelmezzük, mint egy folyamatosan átalakuló társadalmi intézményt. A média társadalmi intézmény, amennyiben állandó funkciókat tölt be a modern társadalmi élet szervezésében. Igazolja és fenntartja a gazdasági-politikai elit hatalmát. Eljuttatja az állampolgárokhoz a létfontosságú híreket. Kulturális élmények és identitások megélését teszi lehetővé. Kijelöli az egyént körülvevő közösségek határait. Lehetővé teszi a tömeges mozgósítást. Hangot ad a közvéleménynek. A média ugyanakkor egy folyamatosan változó intézmény is, ami azt jelenti, hogy ezeket az állandó feladatokat új és újabb technológiák, csatornák, platformok közvetítésével látja el. A társadalomszervező funkciók változatlanok, a média-apparátus ugyanakkor állandóan átalakulásban van, új módokon működik. A jelenkor média-apparátusa új problémákat és lehetőségeket teremt, melyeket azonban nem érthetünk meg, nem kezelhetünk és használhatunk ki, ha nem vesszük figyelembe, hogy a „ma” média-eszközei mind olyan kihívásokra adnak választ, melyek már a „tegnap” társadalmában és médiájában is jelen voltak. A „tegnap”, a médiatörténeti (fél)múlt megértése biztosítja, hogy kezelni tudjuk a holnap felé mutató új média-jelenségeket.
A kurzus során a média mint társadalomszervező intézmény négy kulcsfontosságú aspektusát vizsgáljuk, ezek történeti megjelenési formáit és ellentmondásait, évtizedeken, médiarendszereken és -technológiai változásokon át:
a televízió: a 20. és 21. század uralkodó médiuma
közönségmérés
hatalom, propaganda, látványosság
nyilvánosság, újságírás, közszolgálat
A kurzus fő célja, hogy e kulcsfontosságú témákról történeti áttekintést adva, hosszú távú átalakulási folyamatokat és az azokkal kapcsolatos vitákat és dilemmákat áttekintve, a médiatörténeti félmúltat felvázolva segítsen értelmezni a jelenkor és közeljövő legfontosabb tendenciáit a médiában.
Bevezetés.
Változás és állandóság a médiában. Médiaváltozás-elméletek. A média mint technológia és mint társadalmi intézmény. Remediáció. Folytonosság és történeti tudatosság.
A televízió a 20. század vezető médiuma volt, és sok szempontból egyenlőre a 21. századé is. Hogyan működött a hagyományos, tömegtelevízión alapuló médiarendszer a 20. században, az USA-ban és Európában? Hogy bomlik fel ez a modell a kábeltévék megjelenésével? Milyen viták övezték a médiarendszer liberalizációját 30 éve, és mit tanulhatunk ezekből a mai világban? Mi tette lehetővé a minőségi televíziózás megjelenését az elmúlt 20 évben? Hogyan viszonyul ez a folyamat más kulturális iparágak, például a zeneipar átalakulásához? Hol húzhatók meg e kulturális forradalom határai – a globális térben, társadalmi státuszban, a tartalmak minőségét, mennyiségét, műfaját tekintve – az évtizedes tapasztalatok fényében? Médiakonvergencia. A régi TV és az új média együttélése és összekombinálódása a konvergens televíziózásban.
A közönségről, nézettségről, népszerűségről, forgalomról szóló információk a médiarendszer lelkét alkotják. Ezek a látszólag egzakt adatok azonban a felszín mögött mindig is igen problematikus technikák segítségével álltak elő. A médiarendszer változásait követve a közönségmérés is átalakul, s e változást övező harcok és viták évtiizedek óta folynak, ezeket tekintjük át.
A piaci információs rezsimek fogalma. A népszerűségi indexek, a közönségmérés, a forgalmi statisztikák torzításai a múltban. Újratermelődnek-e ezek a digitális megfigyelés korában? A közönségi aktivitás mérésének és eladásának problémái. „Engagement” forradalmak egymást követő hullámai az 1990-es (reklámipar), 2000-es (TV ipar) és 2010-es (Facebook) években.
A célzott kommunikáció eszközrendszerének fejlődése: közönségmérés, marketing, targeting, szegmentáció, profilírozás, perszonalizálás, algoritmizálás – a politikai kampányokban és a médiaszolgáltatásokban. Hatékonyabb-e az algoritmizált, mint a klasszikus szegmentáción alapuló célzott kommunikáció? Milyen ellentmondásokkal terhelt ez a folyamat kezdetektől fogva? Képesek-e a közösségi média-algoritmusok túllépni e problémákon?
A jelenkor médiarendszerében az állampolgár nagy mértékben ki van téve az ellenőrizhetetlen, óriási hatalmat és pénzügyi erőt koncentráló gazdasági és politikai elitcsoportok befolyásának. A hatalomkoncentráció a tömegmédia régi problémája. A Google-Facebook mai egyeduralma megkoronázását jelenti a média-koncentráció évtizedek óta tartó folyamatának. Ez az egyeduralom fenyegetőbb-e a 10, 20, 40 évvel ezelőtti koncentrációnál?
Az elitcsoportok a PR és a propaganda eszközeit használják manipulációs törekvéseik során. A politikai propaganda azonban évtizedek óta használja a tényhamisítás, a lejáratás, az elbizonytalanítás eszközeit. Mennyiben hoz létre egy új negatív minőséget a közösségi média-világ (fake news, alternatív tények) a propaganda termelésében?
Úgy tűnik, a „literátusok” és a lemaradók közötti szakadék immár döntő tényezővé válik a jelenkor média-demokráciáiban. Az egyik oldalon az üres médialátványosság, a másik oldalon az információgazdagság. Egy másik értelmezésben a médialátványosság (media spectacle) működése a digitális korban sem változik, és nem csak az „írástudatlanokat” érinti, hanem az „írástudókat” is – hisz a spectacle lényege épp az, hogy folyamatosan dramatizálja és feloldhatatlannak ábrázolja (többek között) ezt a törésvonalat. Hiába az új és alternatív médiák, ma sincs menekvés a mindent felfaló spektákulum elől?
A közszolgálati média szerepvesztése évtizedes folyamat, és a közszolgálatiság értelme különösen kérdésessé válik a közösségi média korában. A közszolgálati média hagyományos feladatait és eszközeit újra kell fogalmaznunk, anélkül azonban, hogy feladnánk a közszolgálatiság alapelveit, a minőségi standardokkal, az elfogulatlansággal, a kulturális diverzitással kapcsolatban.
A hagyományos újságírás válságát fémjelzi a nyomtatott sajtó visszaszorulása, a minőségi újságírás finanszírozási problémái világszerte. Áttekintjük az újságírás fokozódó válságfolyamatait az elmúlt 30 év során. Az újságíró „kapuőr” szerepének összeomlása téma volt az 1980-as években (a PR előretörése miatt), az 1990-es években (kábeltévé), a 2000-es években (közösségi média és blogoszféra) és a 2010-es években (hírszerkesztő algoritmusok). E négy évtizeden átívelő hullámokat tekintjük át, hogy teljes képet kapjunk az újságírás megmentésének szabályozási lehetőségeiről.
Szakirodalom
Altheide, D. L., and R. P. Snow. 1979. Media Logic. Beverly Hills: Sage.
Anand, N., and R. A. Peterson. 2000. “When Market Information Constitutes Fields: Sensemaking of Markets in the Commercial Music Industry.” Organization Science 11 (3): 270–84.
Andrews, Kurt, and Philip Napoli. 2006. “Changing Market Information Regimes: A Case Study of the Transition to the BookScan Audience Measurement System in the U.S. Book Publishing Industry.” Journal of Media Economics 19 (1): 33–54. doi: 10.1207/s15327736me1901_3.
Ang, Ien. 1991. Desperately Seeking the Audience. London: Routledge.
James R. Beniger, Az irányítás hatalma, Budapest: Gondolat-Infonia, 2005
Bodó Balázs, Szakadát István, A hálózati kooperáció gazdaságtana. In: S.Nagy Katalin (szerk.), Szociológia közgazdászoknak. Budapest: Typotex Kiadó, 2007
Bolter, David – Grusin, Richard. 1999. Remediation. Understanding new media. Cambridge: MIT Press
Butsch, Richard. The Citizen Audience: Crowds, Publics, and Individuals. New York: Routledge, 2008.
Caldwell, John. “Convergence Television: Aggregating Form and Repurposing Content in the Culture of Conglomeration.” In Television after TV. Essays on a Medium in Transition, edited by Lynn Spigel and Jan Olson, 41–75. Durham & London: Duke University Press, 2004.
Carey, John. Elton, Martin. 2010. When media are new : understanding the dynamics of new media adoption and use. Ann Arbor : University of Michigan Press, 2010
Csigó Péter, A konvergens televíziózás - Web, tv, közösség, L'Harmattan, 2009
Csigó, Péter. The Neopopular Bubble: Speculating on „the People” in Late Capitalist Democracy. Budapest: CEU Press, 2016.
Davis, Aeron. 2002. Public Relations Democracy: Public Relations, Politics and the Mass Media in Britain. Manchester: Manchester University Press.
Gandy, Oscar. 1998. “Dividing Practices: Segmentation and Targeting in the Emerging Public Sphere.” Paper presented at the Mediated Politics workshop, University of Pennsylvania, Philadelphia.
Gitlin, Todd. 2001. Media Unlimited: How the Torrent of Images and Sounds Overwhelms Our Lives. New York: Metropolitan Books.
Halácsy Péter‚ Vályi Gábor‚ Berry Wellman (szerk.): Hatalom a mobil tömegek kezében, Budapest: Typotex, 2007
Halpern, Sue. “They Have, Right Now, Another You.” The New York Review of Books, 2016. https://www.nybooks.com/articles/2016/12/22/they-have-right-now-another-you/.
Jones, Nicholas. 1986. Strikes and the Media: Communication and Conflict. Oxford, UK/New York, NY: B. Blackwell.
Kellner, Douglas. 2003. Media Spectacle. London: Routledge.
Katz, R. S., and P. Mair. 1995. “Changing Models of Party Organization and Party Democracy: The Emergence of the Cartel Party.” Party Politics 1 (1): 5–28.
Maguire, Jennifer Smith, and Julian Matthews. “Cultural Intermediaries and the Media.” Sociology Compass 4, no. 7 (2010): 405–416. doi:10.1111/j.1751-9020.2010.00285.x.
Mair, Peter. “Populist Democracy vs. Party Democracy.” In Democracies and the Populist Challenge, 81–98. New York: Palgrave, 2002.
Murdock, Graham. 1993. “Communications and the Constitution of Modernity.” Media, Culture & Society 15 (4): 521–39. doi: 10.1177/ 016344393015004002.
Newcomb, Horace M and Paul M Hirsch. 1983. “Television as a Cultural Forum: Implications for Research.” Quarterly Review of Film Studies 8 (3): 45–55
Skocpol, Theda. Diminished Democracy: From Membership to Management in American Civic Life. Norman: University of Oklahoma Press, 2003.
Syi, (Szakadát István) Egyben az egész, Budapest: Typotex, 2007
Sabato, Larry. 1991. Feeding Frenzy: How Attack Journalism Has Transformed American Politics. New York: Free Press.
Schudson, Michael. 1984. Advertising, the Uneasy Persuasion: Its Dubious Impact on American Society. New York: Basic Books.
Slater, Don. 1997. Consumer Culture and Modernity. Cambridge/Cambridge, MA: Polity Press/Blackwell.
Sussman, Gerald. 2011. The Propaganda Society: Promotional Culture and Politics in Global Context. New York: Peter Lang.
Tulloch, John. 2000. “The Eternal Recurrence of New Journalism.” In Tabloid Tales: Global Debates over Media Standards, ed. Colin Sparks and John Tulloch, 131–46. Lanham: Rowman & Littlefield.
Wagner-Pacifici, Robin Erica. 1986. The Moro Morality Play: Terrorism as Social Drama. Chicago: University of Chicago Press.
Wernick, A. 1991. Promotional Culture: Advertising, Ideology and Symbolic Expression. London: Sage.
Év végi házi dolgozat.
A félév során felmerülő témák alapján egy konkrét témajegyzéket fogok adni november közepén, ezek közül egy témát kell kiválasztani és kidolgozni.
rész (2 oldal elemzés) :a választott téma médiatörténeti előzményeinek bemutatása, az órán elhangzottak és a témához kapcsolt szakirodalom alapján. Mi a probléma, amit elemzünk. Hogy jelenik meg az adott médiatörténeti kontextusban?
Rész (témamegjelölés és irodalom-felsorolás plusz 2 oldal elemzés)Az adott médiatörténeti jelenség fényében kell keresni és elemezni a mai médiarendszerben hasonló problémákat, kérdéseket.
Meg kell jelölni 5 db szakirodalmi hivatkozást a választott mai médiajelenséget elemző tudományos és más szakmai diskurzusokból. Felsorolás, hivatkozás: cím + url.
Javasolt források (nemzetközi forrás kell, magyar nem elég):
Akadémiai: google scholar és az ott találtak letöltése a Library Genesisről
Nem akadémiai: iparági anyagok, blogok stb. Pl: Wired, Slate, Mashable, Techcrunch stb.
Ezután következik az elemzés rész, ebben az 5 irodalom legfontosabb adatait, következtetéseit, állításait kell összefoglalni 2 oldalban.
Konklúzió: a záró bekezdés a két rész közötti összefüggésre világít rá: a fenti médiatörténeti folyamatok, vagy történeti kontextusban régen tapasztalt kérdések így és így merülnek fel a mai médiarendszerben, az esettanulmányom alapján…
FONTOS: MINDEN DOLGOZATNAK SZIGORÚAN EZT A FELÉPÍTÉST KELL KÖVETNIE.
A FŐ ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK:
*MENNYIRE RELEVÁNS IRODALMAKAT, ADATOKAT TALÁLTAK (50%)
*ALAPOSAN ELOLVASTÁK ÉS ÉRTIK-E A MÉDIATÖRTÉNETI ESETET (25%)
*AZZAL KOHERENSEN TUDJÁK-E ÉRTELMEZNI A MAI MÉDIAJELENSÉGET, ÉS A MEGJELÖLT ELEMZÉSEKET HELYESEN ÉRTELMEZIK-E. (25%)
1111 Budapest, Egry József u. 1. E.ép. 7. emelet, 715.
© 2023 BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék
