Szeminár: Nyelvtechnológia, számítógépes nyelvészet és mesterséges intelligencia (Fekete Marcell)

A  Szociológia és Kommunikáció Tanszék őszi szeminársorozatának negyedik előadását Fekete Marcell (Aalborg Egyetem, Dánia) tartja. Az előadás két témát jár körül. Az egyik az online térben kevéssé reprezentált nyelvek helyzete -- akár a beszélők kis száma, akár egyéb marginalizációs hatás miatt --, a mi esetükben megnehezíti a nyelvtechnológia alkalmazását.

Időpont: november 10. kedd, 10:00. Helyszín: E épület, 602-es tárgyaló.

Az MI modellek előretörése negatívan érintheti ezeket a nyelvi közösségeket: a beszélők fontos eszközöktől eshetnek el a saját nyelvükön. A másik téma a klasszikusabb értelemben vett számítógépes nyelvészet. A fő kérdés, hogy ezeknek a nyelvi modelleknek köszönhetően-- amelyek láthatóan képesek emberszerű nyelvi produkcióra -- nyerhetünk-e valamiféle újszerű betekintést az emberi nyelv működésébe és ennek helyébe az emberi kogníción belül?
Háttér:marcell-fekete.com

Tanszéki szeminárium: Kodaj Dániel: Mesterséges unintelligencia

„Egyesek szerint az AI gondolkodik, az AI ágensek kapcsán pedig már többen arról beszélnek, hogy az AI döntéseket hoz és önállóan cselekszik. Három filozófiai érvet ismertetek, melyek (ha helyesek) aláássák ezt az ideológiát: (a) Hubert Dreyfus érvét, mely a megtestesültség fontosságát hangsúlyozza a gondolkodás és cselekvés kapcsán, (b) John Haugeland érvét, mely az értelmet az egzisztenciális szituáltsággal köti össze, és (c) saját antirealista érvemet, mely szerint az AI eleve nem egy önálló létező, hanem az emberi kooperáció eddig ismeretlen formája.”

Már a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások kezdete, az 1960-as évek óta – sőt, tulajdonképpen már a XVII. század óta – léteznek filozófiai érvek amellett, hogy a gondolkodás gépesíthetetlen jelenség és az emberi elme radikálisan különbözik a programokat mechanikusan végrehajtó szerkezetektől. Az ilyen demarkációs érvek közül manapság John Searle „Kínai Szoba” gondolatkísérlete és Roger Penrose gödeli spekulációi a legismertebbek, de a potenciális demarkációs kísérletek spektruma ennél jóval szélesebb. A nyelvi jelentés (Searle) illetve a matematikai megértés (Penrose) mellett az introspekció, a referencia, a fenomenális tudat, a megtestesültség és az egzisztenciális szituáltság is alapot adhat rá, hogy megpróbáljuk elkülöníteni az emberi elmét a számítógépektől. Ez a könyv tíz modern demarkációs érvet mutat be, a mai – nagy nyelvi modellekre épülő – MI-technológia kontextusába helyezve őket. Végkövetkeztetése szerint értelmünknek legalább három gépesíthetetlen aspektusa van: a fenomenális fogalmak használata, a funkciók felismerésének képessége és az önreflexió. Emellett a gépi számítások metafizikája is arra utal, hogy az MI-re csak rávetítjük a gondolkodást, intrinzikusan nincs benne jelen.